Augusztus 25-én, szerdán vette kezdetét a Tolna Megyei SZC Perczel Mór Technikum és Kollégium gólyatábora Váralján.

Ez már a 16. alkalom volt, hogy az iskola megszervezte az eseményt, de az első, hogy a váraljai ifjúsági tábor adott otthont a kilencedikeseket felkészítő programnak.

A cél mit sem változott, az új diákok beilleszkedését szeretnék minél jobban megkönnyíteni. Szerda délután érkeztek meg a gólyák a parkerdőbe, ahol a tábor kapujában lelkes pásztorok - a programok lebonyolításáról gondoskodó pedagógusok és felsőbb évesek - várták őket mindjárt egy kupica „welcome drinkkel”. Nem kell rosszra gondolni, csak üdítőt szervíroztak fel a vendéglátók.

Miután az érkezők lecuccoltak, az étkezőben volt gyülekező, ahol Bischof Tamás tanár úr röviden bemutatta a pásztor csapatot, és ismertette a fiatalokkal, hogy mire számíthatnak. Például rögtön kezdésként egy osztályfőnöki órára. Egy olyan játékos-lazára, amelyen a gyerekek megismerhették azt a pedagógust, aki várhatóan éveken át összekovácsoló ereje lesz majd csapatuknak, és főleg egymást. A foglalkozás és némi megvendégelés után vethették bele magukat a következő feladat megoldásába, egy címer és csatakiáltás megtervezésébe. Aztán a vacsorát követően még éjszakába nyúlóan várták programok a gyerekeket.

Csütörtökön reggel tornával kezdtek, délelőtt volt sportvetélkedő, bizalomjáték, Forma-1 es futamot tartottak bevásárlókocsikkal, a Perczel ökoiskola címe előtt adózva recycling divattervezés és divatbemutató is a program része volt, és a sort még hosszan lehetne folytatni. Pénteken pedig „megismerték a járást”, a korábbi évek hagyományainak megfelelően elsősorban Bonyháddal ismerkedtek az ifjak, aminek most különösen nagy jelentőséget adott, hogy új helyre költözött az iskola.

Minden bizonnyal a péntekig tartó programsornak most is egyik kiemelkedő eleme volt az esti karaoke, amire a korábbi évekből a mostanra magukat pásztorrá kinőtt egykori gólyák is szívesen emlékeztek vissza. Bia, Lili és Máté az akkori programok közül a karaoke mellett a közös énekléseket és az esti bulikat emelték ki legkellemesebb emlékekként. Ők - a teljes pásztorcsapattal együtt -  már a gólyák érkezését megelőző két napon is a táborban voltak: felkészültek az új nemzedék fogadására, részletesen begyakorolták a programok lebonyolítását, megírták a tábori himnuszt és sokszor, nagyon sokszor el is próbálták az éneket a hozzá tartozó koreográfiával együtt. Bevallásuk szerint nagyon jól érezték magukat, bár a fiatalember – nem tejesen komolyan vehetően – némi fáradtságra és sérülésre „panaszkodott”.

A gólyák pedig biztosan hasznát vették az együtt töltött időnek, mely révén szeptember elsején több ismerős arccal találkozhatnak majd az iskolában. Noémi és Évi például már az első program, az osztályfőnöki óra után is úgy nyilatkoztak, hogy nagyon jól érezték magukat. Mint mondták, jó hogy megismerhették osztályfőnöküket, és noha korábbról van néhány ismerősük az elsősök között, a többieket könnyebb ilyen kötetlen formában megismerni. Összességében várhatóan jobb és könnyebb lesz ezek után az első perczeles tanévet megkezdeni a közgazdásznak készülő lányoknak és a táboron résztvevő társaiknak is.